A cseh konyha
A knédli, vadas bélszín, kacsasült és társai – és az utánozhatatlan cseh sör adta gasztronómiai élményeken kívül (mert ugye, enni és inni mindenütt kell), hamar rádöbbenünk arra, hogy mennyi közös vonás van bennünk. Erre a részben közösen, részben külön leélt történelmünk, az elmúlt rendszer tapasztalatai, a mai „poszthelyzetünk” bemutatásával reflektálok.
Építészet
A vendégek elbűvölésében segítségemre vannak a ma is látható műemlékek, a tobzódó építészeti stílusok – elképzelhetjük, hogyan nézne ki ma hazánk, ha nem dúlta volna fel a tatár és a török.
Csehország azonban nemcsak múzeum – bár idézhetjük Eszterházy Pétert, aki, ha Európába akart menni, Prágába utazott, hanem rendkívüli természeti szépségekkel, gazdag ásványkincs-lelőhelyekkel megáldott, ipari ország. Látogatható üveg- és sörgyárai, a Karlovy Vary-ban lévő Becherovka múzeumgyár, Kutna Hora történelmi ezüstbányája, stb. tanúskodik erről.
Természet
A csehek nemzeti karakterét és mentalitását jól tükrözi a himnuszuk. Nem a hősi múltról, vitéz tettekről, nagy ideálokról szól, hanem gyönyörű hazájukról, a gazdag természetről, amire már nem kell isten áldását kérniük:
Hol van honom, hol a hazám?
Hol patak zúg a hegyháton,
Csörgedez a
rónaságon.
Üde virág a kertben,
Mint egy földi édenben.
Ez az istenáldotta föld,
cseh föld a
hazám.
Szépségei mellett igen gazdag is a földnek e szeglete, sok ásványkinccsel és nyersanyaggal rendelkezik. Amellett kiváló turisztikai célpont – nyáron vadvizek, kerékpárutak, turistaösvények, télen síelési lehetőségek várják az idelátogatókat.
S az emberek?
Mivel 25 éve köztük élek, személyes tapasztalataim alapján szívesen beszélek róla az érdeklődőknek, hogy mi jellemző általában a csehekre, milyen eltérő, illetve milyen közös tulajdonságaink vannak, avagy hogyan bánnak itt az orvosok a betegekkel, milyen sofőrök a csehek, vagy netán, hogy mi az, ami kihozza őket a sodrukból.
